első

Nagyon fura leírni amit gondolok. Ezt a blogot csak magamnak hozom létre, egyszerűbb és kreatívabb, mint naplót írni :)

Tehát akkor, kedves naplóm!

Azért kezdek el megint naplót írni, mert nagy változás előtt állok és szeretném reálisan felmérni az érzéseimet.   Valamit gondolni és leírni két teljesen különböző dolog, kimondva már valahogy valóságosabb, összeszedettebb. Bár nem vagyok jó író, remélem azért tudom összegezni a gondolataimat.

A hétvégén kirándulni voltam az osztályommal. Az első osztály akinek az osztályfőnöke vagyok. Nagyon jól sikerült. Balaton Szántódon voltunk és rájöttem, hogy imádom őket. De ez volt velük az utolsó évem, jövőre Pestre költözök. Aminek persze hivatalból nagyon örülök. Vagy inkább úgy mondom, hogy nagyon örülök annak, hogy Viktorral összeköltözünk. Úgy érzem, már megérdemeljük. Majdnem 4 év távkapcsolatban és egyre biztosabb vagyok benne, hogy ő AZ igazi. Egymásnak lettünk teremtve és nálunk jobb párt keresve sem találhatnék.
De itt kell hagynom Szekszárdot, ami nagyon nehéz. Talán nem tudod kedves naplóm, de egy tanári karban nem nagyon szoktak barátságok kötődni. Nekem volt olyan szerencsém, hogy több barátra is sikerült szert tennem és ami legalább ennyire fontos, nagyon jól éreztem magam. Iszonyatosan fognak hiányozni a kosár és röpi edzések, a kihelyezett munkaközösségi értekezletek és még sorolhatnám. Nem hiszem, hogy bárhol a világon van még egy ennyire jó tanári kar.

Szeretném megszeretni Pestet. Sajnos eleve nem is úgy állok hozzá. Koszos, büdös, túl nagy és az emberek keresztül néznek egymáson, ami sajnos egy természetes védelmi reakció és már most tudom, hogy én is ezt fogom tenni.
Nem lesznek barátaim, se megszokott helyeim, semmi. Egy teljesen új életet kell felépítenem... Viktorral. Ez tartja bennem a lelket, ez az ami éltet. És egy picit emiatt is aggódom. Nem szeretnék majd rátelepedni. De hiszek abban, hogy ha erre előre felkészülök, akkor tudatosan kontrollálva minden rendben lesz.

Napról napra változnak az érzéseim, egyszer örülök, aztán síri tudnék és így tovább.

Remélem minden rendben lesz, de most szükségem van erre a kis írogatásra.

Már el is fáradtam :) Plussz hazajött édesanya és egyszerre két dologra nem tudok figyelni. :)
De majd belejövők én ebbe, mint kiskutya az ugatásba!

Holnap újra jelentkezem (remélem)!